Az ivóvíz tisztításáról
Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a nap mint nap elfogyasztott ivóvíz milyen szennyeződéseket tartalmaz vagy tartalmazhat. Ezek közül legismertebbek a nehézfémek és az arzén, amelyek nagyobb mennyiségben súlyos egészségkárosodást vonnának maguk után. Szerencsére Magyarországon a világ viszonylatában jó az ivóvíz ellátás és a minősége is kielégítő. Ettől függetlenül egyes településeken jobb, máshol rosszabb minőségű ivóvízzel találkozhatunk.
Ebből adódóan egyre népszerűbbé váltak az otthoni víztisztítás módszerei. Már nem csak a kútvíztisztítás, hanem a vezetékes ivóvíz tisztítása is elterjedőben van. Ennek két bevált módja az ozmózis elvén működő és az aktív szenes víztisztítás.
Az ozmózisos víztisztítás ötletét a tengervíz ihatóvá tétele adta, elsősorban a só kiszűrése lett volna a feladat. Ám a megoldás gyakorlatilag a teljes szűrésre vonatkozott, így nem csak a kórt és a szennyeződéseket, hanem a hasznos ásványi anyagokat is kiszűri a vízből. Ezzel kapcsolatban ma is megoszlanak a vélemények. Míg az egyik tábor ezt az ozmózis alapú víztisztítás nagy hibájának tartja, addig a másik tábor arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a kalcium, nátrium és egyéb anyagok más élelmiszerrel is pótolhatók.
Emellett igen elterjedt módszer a víztisztításban az aktív szénnel történő szűrés. Ez a módszer igen egyszerű, de mivel az aktív szűrők szerves anyagokat is megkötnek, így megindul a baktériumok szaporodása magán a szűrőn. Emiatt ajánlott 5 naponta cserélni a szűrőbetéteket. Ma már számos alternatív módja létezik az aktív szenes megoldásnak, amely hasonlóképpen hatékony, de az ásványi anyag tartalmat megkíméli.